Sziasztok távoli magyar barátaim és rokonaim!
Újabb lecke az élettől: ha szervezni akarsz valamit a barátaiddal, az ne menjen a saját szórakozásod kárára. Ez alatt konkrétan azt értem, hogy ne halogass egy programot csak azért, mert nem mehetsz azokkal, akikkel leginkább szeretnél.
Már régóta tervezgettem, hogy körbejárom Dublin nevezetességeit, de erre a mai napig nem került sor. De szerencsére nem kellett egyedül mennem, pont pár nappal ezelőtt írt rám Juan Carlos (a spanyol srác, akivel eredetileg albérletet akartam keresni), és megbeszéltük, hogy ma ellátogatunk együtt a Dubliniára.
A Dublinia egy elméletileg interaktív, háromszintes kiállítás. A földszinten a vikingek életéről tanulhatunk, hogyan törtek be Írországba, milyen hagyományaik voltak, milyen volt a harcmodoruk. Az első emeleten a középkori Dublinról tanulhatunk, annak szépségeiről és viszontagságairól, de főleg a viszontagságokról. Végül a második emeleten a régészet tudományába és folyamataiba nyerhetünk betekintést.
Sajnos a kiállítás szárazabbra sikerült, mint reméltem, és az interaktivitás is javarészt kimerült a kérdezz-felelek jellegű "játékokban". Mindazonáltal kellemes és tanulságos két órát töltöttünk el Carlossal, és mellette tudtunk kicsit beszélgetni egymással, hogy hogysmint. Íme néhány kép a (számomra) érdekesebb dolgokról. Sok képet nem készítettem, mert azoktól szürkére unnátok magatokat.
A viking ábécé. Nekem szerencsém volt, sikerült leírnom a nevemet viking betűkkel. Aki nem tudja, az helyettesítse a hiányzó betűket hasonló hangokkal.
Ezzel a szoborral nyitották a középkori kiállítást. Tetszik a neve, mintha egy videojátékból lépett volna ki.
A középkori Dublin makettje. Ez gyakorlatilag még ma is megvan, vikingnegyednek vagy középkori negyednek hívják, csak persze más épületek vannak rajta, és nincs így körbefalazva. Középen az a nagyobb szürke épület a Christchurch cathedral, a templom, amelyhez a kiállítás épülete csatlakozik.
Az élet a középkori Dublinban nem csak játék és mese.
Viszont annál gazdagabb az ízvilág tekintetében. Valami olyasmit olvastam, hogy a bors ekkoriban nagyon drága fűszer volt, és egy szemért is nagyon nagy árakat fizettek. De lehet, hogy csak félreértettem valamit.
A kereskedők házában találtam ezt a receptet a falon. Talán érdemes lenne elkészíteni, ha nem is nyúllal.
Ez a Christchurch. A jegyünk egyben belépő volt a katedrálisba is, úgyhogy ha már ott voltunk, körülnéztünk ott is.
Mert nincs olyan, hogy egy templomba belépve ne készítsünk egy ilyen képet. Azt találtam érdekesnek, hogy amíg a legtöbb templomban a mennyezet van szépen feldíszítve...
... addig itt a padló volt szépen megmunkálva. Amit viszont nem értettem, az az, hogy a bejáratnál nem láttam szenteltvizet. Ezt valaki magyarázza már el nekem, az nincs minden templomban?
Szép faragások, a háttérben az orgonával.
Itt meg lehetett gyújtani egy mécsest, a béke szentségében. A legalsó sorban az első meggyújtott az enyém.
Mára ennyi volt, emberek. Igen, ez most egy ilyen rövid bejegyzés volt, ám ne csüggedjetek, hamarosan még többel jelentkezem. Holnap háromnapos kirándulásra megyek Galwaybe, és már nagyon várom! Ma jól bevásároltam müzliszeletből és ötösével csomagolt kekszből, megvarrtam az elszakadt hátizsákom, kimostam egy adag ruhát, úgyhogy szinte készen állok a nagy utazásra.
Ezen felül a szemembe ötlött még egy közelgő esemény, amely igen ígéretesnek tűnik. Íme egy kis ízelítő.
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése