Electric Journey

Ó nem úgy mennek ám a dolgok, hogy csak úgy jelentkezem a főiskolán Erasmusra, és már vehetem is a jegyemet a dublini gépre!

Nem, előtte még hátravan egy fontos procedúra: jelentkeznem kell az ösztöndíjra magánál a befogadó intézetnél. Az, hogy hivatalosan felvettek-e, csak ezután derül ki. Ijesztő gondolat, de nem látom be, miért ne vennének föl. Az is lehet, hogy ez csak amolyan formaiság.

Miután megtudtam, hogy megnyertem a pályázatot, ellátogattam az iskola Erasmus irodájába, hogy megkérdezzem, hogyan tovább. A koordinátor egy e-mairől beszélt, amelyet a befogadó intézménytől fogunk megkapni, erre kellett várnunk. Nos, jelentem, ez ma délután megtörtént. Lényegében egy újabb jelentkezési procedúrán kell átesnem, melynek a határideje április 26., azaz jövő hét péntek. Nem hagynak sok időt, az biztos!

Amit tennem kell:

1. Regisztrálni a Dublin Institute of Technology honlapjára (megtörtént).
2. Elektronikus úton kitölteni egy öt részből álló nyomtatványt (nagyjából megtörtént, de még vannak kisebb-nagyobb kérdőjelek, ezekről később).
3. Szintén elektronikus úton elküldeni a kitöltött nyomtatványt.
4. Ezzel egy időben letölthetővé válik a nyomtatvány; ezt ki kell nyomtatnom, aláírnom, aláíratnom a hazai koordinátorommal, és beszkennelnem egy megadott PDF formátumban. Ez az ún. "soft copy".
5. Szereznem kell egy igazolást az elmúlt évben folytatott tanulmányaimról és azok eredményéről (Transcript of Records). Ezt a soft copyval együtt el kell küldenem a DIT által megadott e-mail címre.
6. Amint ezt megtettem, kapni fogok egy e-mailt, amelyben megerősítem a jelentkezési szándékomat.
7. A határidő után 2-3 héttel értesítenek az eredményről.

Voltaképpen nem olyan vészes a dolog, akár már holnap is befejezhetem a dolgot, vagy legkésőbb jövő hét hétfőn. Néhány angol nyelvből fakadó problémára kell csak rákérdeznem a fősulin (például hogy a "Faculty/School/Department" sorba megfelelő-e, ha a "College of Commerce, Catering and Tourism" választ írom - és hasonlók). Azt is meg kell kérdeznem, hogy az előző egy év tanulmányi eredménye alatt az 1. és 2. félévet vagy a 2. és 3. félévet értik-e. Ezeket fogom megkérdezni holnap délelőtt.

Amennyiben ez megtörtént, és megnyertem a pályázatot, át leszek adva teljesen a DIT koordinátorának, aki hasznos információkkal fog ellátni egészen a dublini utazásig.

A honlapra való regisztrálás előtt találtam egy linket, amely a dublini szálláslehetőségekről szól. Sajnos ez még a 2012/13-as információ, úgyhogy nagyon el sem olvastam, azt viszont megtudtam, hogy a DIT maga nem nyújt szállást, ezért külső kollégiumban vagy albérletben helyezik el a hallgatókat. Az árakat és az ösztöndíjam mértékét persze még nem tudom, de tiszta jó lenne más erasmusosokkal összeköltözni! Nem magyarokkal, hanem más országokból ideutazókkal. Meglátjuk, mi lesz.

Addig is igyekszem túlélni a hazai félév megpróbáltatásait. Ma írtam adók és támogatásokból ZH-t. Egész jól sikerült ahhoz képest, hogy mennyit készültem és hogy milyen kérdésekre számítottam. Eredmények még nincsenek, talán majd jövő héten.

Most pedig megyek máglyarakást sütni.

Curtains Up

Ezúton szeretném bemutatni kedves olvasóimnak a Dublin Original című élőszereplős színpadi művet. A mobilokat hagyják nyugodtan bekapcsolva, kérem ropogtassák kedvüknek megfelelő decibellel a pattogatott kukoricát, és tessék csak ki-be fáradni a terembe műsor közben.

Rendező: Sir Erasmus Mundus

Forgatókönyvet írta: a Jóisten se tudja ki

A főszerepben: Ring Bence

Mellékszerepben: bárki, aki idő közben csatlakozik; majd improvizálunk.

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez az exkluzív egy alkalommal bemutatott vígjáték/dráma/kalandregény kompozíció összesen tíz hónapnyi anyagot dolgoz fel real-time struktúrában. Tessék nyugodtan kifáradni közben toalettre. Ígérem, nem lesznek mérgesek a színészek.

Kevésbé prózai hangot felvéve... kezdjünk is neki.

Történetünk egy esős délutánon kezdődik 2012. április 2-án, amikor - ha szabad megjegyeznem, nem kevés telefonálgatás és a budapesti rokonság segítségének bevonása után - megtudtam, hogy megnyertem az Erasmus pályázatot a Dublin Institute of Technologyba, Írországba. A dologban az volt a mulatságos, hogy egy órát ültem a BGF számítógépeinél, vadul frissítgetve a "pályázati eredmények" menüpontot, de mind hiába. Délután egy órakor elindultam, hogy elérjem a vonatomat (Tatán lakom), majd itthon kaptam a hírt, hogy időközben kiírták az eredményeket, de nem a honlapra, hanem az Erasmus iroda hirdetőtáblájára. Telefonon persze nem voltak hajlandók közölni velem az eredményt, rövidtávon senkit nem értem el a suliban, ezért a nővéremet kértem meg rá, hogy nézze meg nekem az eredményt.

Ami még ennél is mulatságosabb, az az, hogy Dublint csak a második helyen jelöltem meg. Az első a spanyolországi Huelva volt, ahova nem hogy engem, de senki mást se vettek fel. Ez furcsa volt. Holnap kiderítem, mi történt.

Mindenesetre nagyon örülök neki, hogy Írországba megyek. Bár sajnálom, hogy az oktatáson kívül nem lesz alkalmam a spanyol nyelvet gyakorolni, de így legalább magabiztosabban vághatok neki az útnak, angolul ugyanis felsőfokon tudok beszélni, spanyolul pedig... hát, sehogy. Társalgási nyelven legalább is egyáltalán nem.

Hogy miért kezdtem el ilyen hamar ezt a blogot? Először is azért, mert már napok óta viszkettek az ujjaim, hogy mindezt leírhassam, úgyhogy megvakartam őket a billentyűzeten. Másodszor azért, mert szeretnék totális beszámolót adni az Erasmus élményemről, a kezdetektől fogva (a jelentkezési procedúrát itt elhagyom, abban nem volt semmi érdekfeszítő).

Tehát lássuk csak. Hogyan tovább? A leghalványabb sejtésem sincs. Ma tudtam meg az eredményeket, elújságoltam a legtöbb közeli ismerősömnek, rokonomnak, barátomnak, mással még nem foglalkoztam. Írtam egy e-mailt egy nagyon kedves korábbi erasmusosnak, aki el tud látni némi hasznos információval. Jelenleg ennyi. Biztos lesz majd valami részletesebb tájékoztatás is, és az egyetemtől is meg kell majd kapnom a választható tárgyak listáját.

Egyébiránt ma kiraboltam egy könyvesboltot. Az elmúlt héten végiglátogattam majdnem az összes általam ismert idegen nyelvű könyvesboltot Budapesten, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy mindenhonnan eltűntek az Agatha Christie könyvek. Viszont a hétvégén rátaláltam a Libra Caféra a Kölcsey utcában, ahol (egyelőre) szép választék van belőlük, ráadásul BGF-es hallgatóként 20% kedvezményt is kapok. Le is adtam egy előrendelést, majd megvettem három könyvet, hogy legyen tartalékba:

Three Act Tragedy (most ezt olvasom)

The Labours of Hercules

Elephants Can Remember

Egyes emberek drogoznak, mások cigit vesznek, megint mások elbulizzák a pénzüket. Én detektívregényeket veszek rajta. Ez egy megbocsátható bűn.

Mára viszont vége a mesedélutánnak, mert még van egy kis elintéznivalóm.

Fények ki, zene elhalkul, függönyt fel.

Kérem, élvezzék a műsort.