Sziasztok!
Mint korábban már említettem, megérkezésem napján az Abigail's hostelbe mentem három éjszaka erejéig. Nos, ez a három éjszaka már bőségesen letelt, és mivel túlfoglalás miatt nem tudtam meghosszabbítani a tartózkodásomat, szombat reggel összeszedtem a cókmókomat, és elindultam világot látni.
Ez tökéletes alkalmat adott különböző hostelek értékelésére, összehasonlítására. Az észrevételeimet pedig, nagylelkű ember lévén, megosztom veletek.
Az Abigail's
Az első hely, ahol tartózkodtam. Ez az a bizonyos "első benyomás", amiről sokan beszélnek. Hát első benyomásnak szerintem abszolút nem volt rossz, sőt, kifejezetten jól éreztem magam.
A személyzetet sehol sem értékelem külön, mert mindhárom helyen kedves és barátságos emberek fogadtak. A szemmel látható személyzet nagy része mindenhol egy fiatalos brigád, kíváncsi vagyok, hogy vajon teljes állásban dolgoznak ott, vagy diákmunka címszó alatt.
Visszatérve az Abigail's-re, a szoba majdnem hogy kifogástalan volt. Nyolcszemélyes koedukált szobában voltam, napi szinten takarították, és ami nagyon tetszett, hogy külön helyiségben volt a zuhanyzó és a mellékhelyiség. Jókat beszélgettem pár külföldi sráccal (egy arabbal és egy olasszal), és hála égnek mindenki normális volt, és csöndben tudott lenni, ha a többiek aludni akartak.
A reggeli is jó volt, lehetett enni kétféle müzlit, joghurtot, barack- és almabefőttet, többféle kenyeret és pirítóst, volt vaj, lekvár, főtt tojás, többféle gyümölcslé, kávé, tea. A változatosságra nem lehetett panasz, még ha nekem hiányzott is belőle valami húsféle (itt megjegyzem, hogy az első három napomon abszolút semmi húst nem ettem, utána viszont nagyon elkezdtem érezni a hiányát). Később viszont észrevettem, hogy húsfélét (akár felvágottat) sehol sem adnak, bizonyára nagyon drága lenne.
Közös helyiségből egy darab volt, a recepcióval és az étkezővel egy légtérben, az viszont tágas volt és mindig jó volt a hangulat, még ha a fociszezon miatt néha nagyon erősre feltekerték is a hangot a tévén.
Egyszer azonban minden jónak vége szakad, úgyhogy összepakoltam a bőröndömet, és lefelé menet könnyes búcsút vettem a lépcsőforduló falára festett barátomtól.
Viszlát, Oscar Wilde! (Bármennyire is úgy néz ki, ez tényleg Oscar Wilde,
nem a Kántor Éva tanárnő.)
nem a Kántor Éva tanárnő.)
A Barnacles Temple Bar House
Az említett mindhárom hostel a dublini turistaövezet kellős közepén van, a Barnacles viszont még ebből a szempontból is kiemelkedik: gyakorlatilag a Temple Bar (Dublin egy nagyon híres bárja, amelyről a környező kerületet is elnevezték) közvetlen szomszédja. Ez jót és rosszat is jelent, ha más-más szemszögből nézzük.
Aki este aludni akar, annak ez nagyon-nagyon rossz hír. Én viszonylag jót aludtam, füldugó segítségével. Aki turistaövezetben akar megszállni Dublinban, vigyen magával füldugót! A szobában ezúttal tizenegyen voltunk, de a szoba közepén volt egy elválasztó fal, és én arra az oldalra kerültem, ahol rajtam kívül csak ketten aludtak. Jó volt, hogy minden ágyhoz szintenként tartozott két konnektor és egy olvasólámpa. Tetszett, hogy minden ágy alatt volt két-két kihúzható rácsos tartó, ahova az ingóságainkat tehettük, az viszont nem igazán tetszett, hogy a kerekek félkör alakúra voltak kopva rajtuk, és a kőpadlón igen dallamos hangot adtak ki, amikor kihúztam őket. Szintén nehezteltem, amikor reggel elmentem lezuhanyozni (mely zuhanyzónak csupán egy erősségi fokozata volt, a thai masszázs), és nem tudtam kijönni a fürdőszobából, mert elromlott a zár (szerencsére voltak mások is a hálószobában, így oda tudták hívni a recepcióst). Ez viszont a legjobb helyeken is előfordul, így hajlandó voltam megbocsátani nekik.
Amit nem voltam hajlandó megbocsátani nekik, az a reggeli. A reggeli pirítós volt. Ennyi. Vagyis nem, igazságtalan vagyok, mert pirítatlanul is ehettem volna a kenyeret. Kaptunk hozzá vajat, lekvárból pedig volt négyféle, így legalább ez biztosította a változatosságot. Innivalóból hármat kínáltak: kávét, amit nem iszom, almalevet, ami 100%-os lévén túl édes volt, és narancslevet, AMIT FELVIZEZTEK. Ezt már személyes sértésnek vettem. EZ vendéglátás?!
Közös helyiség tekintetében sem mutatott sokat a Barnacles. A tévés-foteles-számítógépes szoba nagyon kicsi volt, úgyhogy inkább az étkezőben töltöttem el több időt, ami egyébként egy nagyon barátságosan berendezett helyiség volt.
Ezen a helyen csak egy napot töltöttem el, viszont ez az egy nap majdnem annyiba került, mint az Abigail's-ben eltöltött három összesen. Menjünk is inkább tovább.
Az Abbey Court hostel
Nem tudom egyelőre, hogy hova helyezzem el a hármas ranglistán az Abbey Courtot. Most is innen írok, egy éjszakán túl vagyok, és elméletileg még hetet fogok itt tölteni. Nézzük, eddig mi történt.
A csomagmegőrzés szerencsére mindhárom helyen ingyenes volt (bár pénzért lehetett volna extra biztonságos megőrzést választani). Itt is úgy kezdtem, hogy elvittem a nagyobb bőröndömet a közös megőrzőbe. Prezentálom a helyiség kulcstartóját:
Hogy nehogy elvesszen.
Na mindegy, ez csak random bohóság volt. Mint előző délelőtt is, most is várnom kellett, amíg elfoglalhattam a szállásomat, ezért felmentem a közös helyiségekbe olvasni/internetezni. Az Abbey Courtnak rengeteg közös helyisége van: számítógépterem, függőágyas szoba, moziszoba, Guiness szoba, kétrészes étkező, és ezek között az átjárókban is vannak néhol kanapék és fotelek. Szerencsére minden ki van táblázva, ellenkező esetben nagyon könnyen el lehetne tévedni a labirintusszerű folyosókon. Ami viszont nagyon nincs rendben, az az, hogy sehol sem működik normálisan a wifi. Most az étkezőben ülök, és eddig talán itt a legjobb a kapcsolat, bár itt sem tökéletes.
A hálószobában telt ház esetén tizenketten vagyunk, és ezúttal csak fiúk. Az első éjszaka élményei alapján ez nagy hátrány, mert így senkinek sincs semmi ösztönzése arra, hogy normálisan viselkedjen. Az egyik srác a szobában dohányzott. Bár volt annyi tartása, hogy az ablaknál tegye, de nem volt annyi esze, hogy ki is hajoljon rajta, hogy ne befelé fújja a füstöt (amúgy beszélgetni egész jól tudtam volna vele, de olyan ír akcentusa volt, hogy netovább). Egy másik csoport az éjszaka közepén toppant be, de szemmel láthatóan (és füllel hallhatóan) nem igazán vették észre, hogy már nem az utcán vannak, hanem alvó emberek között: hangosan röhögtek, lámpát kapcsoltak, telefonáltak, csapkodták a fürdő ajtaját, meg egyéb obszcén dolgok. De nem ez volt a legrosszabb, hanem a haverjuk, akit magukkal hoztak. Az a pasas TELJESEN be volt füvezve. Reggel nyolcig megállás nélkül ki-be járkált, a földön fetrengett, és be nem állt a szája, persze a többi hülye meg biztatta őt azzal, hogy válaszolgattak neki. Ezen már a füldugó sem segített, pláne hogy a mellettem lévő ágy emeletén fekvő srác egész éjjel hurutosan köhögött, de neki megbocsátok érte. Szerencsére a fent említettek közül többen is elmentek ma reggel (ha az ég is úgy akarja, mindannyian), úgyhogy egyelőre azt mondom, az első éjszaka pechem volt, a következő biztos jobb lesz.
"Ahhahahaha. Milyen vicceseket mondasz!"
(Miss Monroe-t hallottuk az első emeleti lépcsőfordulóból)
Ami viszont megmentette a szememben a hostelt, az a reggeli, mely kétség kívül a legjobb volt az eddigi három közül. Kenyér-pirítós, vaj, kétféle lekvár, többféle friss gyümölcs, négyféle müzli tejjel, meg valami beazonosítatlan péksütemény. Az i-re az tette fel a pontot, amikor a sor elejére kerültem, és egy ott álló személyzeti csaj megkérdezte tőlem, hogy kávét vagy teát kérek-e, majd hogy tejjel kérem-e vagy cukorral, és elkészítette nekem a kért italt. Ez kiszolgálás volt, pláne az ár függvényében. A Barnacles-nél nem is említettem, hogy ott magunknak kellett reggeli után elmosogatnunk.
A hostelek tekintetében itt tartok. Szállást még mindig nem találtam, bár most elindultam egy új és remélhetőleg gyümölcsöző irányba, amiről majd a következő bejegyzésemben fogok mesélni, ha összejön (, ha nem).
Közben kezdek egyre jobban megbarátkozni a várossal. Tegnap egy honlap ajánlására elmentem hamburgerezni a BoBo's étterembe, ahol a leírás szerint nagyon finom házi hamburgert készítenek. És így is volt! Bár az árát megkérik (mint mindennek Írországban), megfelelt minden elvárásomnak, amit egy hamburgerrel szemben támaszthatok: finom volt, nem volt műanyag, és abszolút jóllaktam tőle. Az általam választott burgerben 20 deka marha volt (mindegyikben ennyi van), ír Cheddar sajt, párolt hagymakarikák, paradicsom, saláta, csemegeuborka, meg az étterem saját öntete, amelynek bizonyára nem árulták volna el a receptjét, de méz tuti volt benne. Mellé pedig egy nagy pohár piros limonádét ittam (gondolom valami szörpöt öntöttek bele).
Ma pedig körbejártam a belváros déli felét. Az eredeti úticél egy potenciális szálláshely felkeresése volt, innen körülbelül negyven perc gyaloglásra, de szerencsére jó idő volt, így volt alkalmam nézegelődni is. Elmentem pár látványosság (parkok, katedrálisok) mellett, amelyeket holnap is meg fogok majd nézni a városnéző buszról. Visszafelé jövet megkerestem a DIT azon épületeit, ahova a hét folyamán el kell majd mennem - hogy ne aznap kelljen fejvesztve keresgélni őket. Végül pedig sétáltam egyet a Stephen's Greenben, ami egy jókora park a város közepén. Kicsit a tatai Angol parkra emlékeztetett engem, csak ennek sokkal több rendezett területe van. Megpróbáltam megörökíteni az érdekesebb momentumokat, íme:
Ez itt a park térképe. Ha rákattintotok, láthatjátok nagyban is.
Ez a park közepe, ahol a fűre lépni tilos, de az egyik parkgondozó azért nagyon jól elbeszélgetett a barátjával a füvön (a képen ez nem látszódik).
Ez a park közepétől nem messze található fenséges szökőkút, melynek közepén harmonikusan elrendezett bécsi virslik lövellik a menny felé a vízsugarakat.
Ugyanez kicsit távolabbról.
A tavakban százával fürdőztek a sirályok. Itt jön az érdekes rész.
Ez, ahogyan láthatjátok, egy sirály.
De ezek itt milyen elfajzott mutáns állatok?! Arról nem is beszélve, hogy vagy másfélszer nagyobbak és ijesztőbbek a normális sirályoknál.
Szándékomban állt még egy videót feltölteni, ahol néhány ázsiai eteti a sirályokat, és a sirályok élet-halál harcot vívtak a kajáért. Sajnos, mint említettem, elég lassú itt az internet, úgyhogy ezt majd később kapjátok meg. Egyelőre legyen elég annyi, hogy rémálmaimban sem akarok olyan hangokat hallani, mint amiket a sirályok adtak ki.
Hazafelé menet még benéztem egy könyvesboltba. Tegnap kiolvastam az A Series of Unfortunate Events utolsó kötetét, és meg akartam venni a kiegészítő könyvet is, de az már olyan régi, hogy nem is tudnak rendelni belőle. Viszont megvolt nekik Snicket új sorozatának az első kötete, arra majd később beruházok.
Még gyorsan belestem egy ajándékboltba is, hogy ötleteket gyűjtsek, miket hozzak majd haza. Persze erre még bőven lesz időm később.
Legközelebb remélem, már örömhírekkel jelentkezhetek. Addig is minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése