Akár sikerültek, akár nem, javítási lehetőség nem nagyon van, úgyhogy számomra vége a vizsgaidőszaknak.
Úgyhogy most beszélgessünk kicsit a DIT-s vizsgaélményeimről.
Kezdjük azzal, hogy ez volt életem eddigi legrövidebb vizsgaidőszaka - a kiírt két vizsgahét közül az első végére már kész voltam mindennel. Még a tárgyfelvételkor szisztematikusan olyan tárgyakat próbáltam felvenni, amelyekre a beadandókból megkapom a jegyet, ezért januárra csupán három vizsgám maradt: spanyol, Operations Management és HRM.
A vizsgák itt úgy működnek, hogy mindenki kap a sulis e-mail címére egy félig-meddig személyre szabott órarendet, amelyben benne van, hogy hova kell menned, mikor és melyik széket kapod. Ezt a vizsga előtt prezentálnod kell Student ID-val és személyi igazolvánnyal együtt.
A vizsgáztatóktól két dolgot kapsz: a feladatlapot, amelyet megtarthatsz, és egy külön füzetszerű dolgot, amelybe a megoldásokat kell írnod. Nem nagyon értem, hogy erre miért van szükség, de már rég megszoktam, hogy ez az egyetem esőerdő-mennyiségű papírt pazarol el minden egyes órán.
Az eredményeket elvileg valamikor február elején kapjuk majd meg, a DIT kiküldi nekünk Magyarországra.
És tulajdonképpen ennyi. Ezzel le is zárult minden erasmusos kötelezettségem, a DIT felől én már akár haza is mehetnék. De nem teszem, mert mint említettem, még sok-sok kirándulnivalóm van hátra.
Egyébiránt az előző bejegyzésben elfelejtettem említeni, hogy megvettem a repülőjegyet a hazaútra. 21-én kedden délután már a kisszobába toppanék és röpül felém anyám.
Legközelebb beszámolok az utolsó kirándulásokról, addig is minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése