Ez most csak egy rövid bejegyzés lesz - beszámolok az elmúlt hetek eseményeiről, a komolyabb dolgok meg majd a hétvégén jönnek.
Szóval mint valószínűleg tudjátok, karácsonykor hazautaztam egy hétre Magyarországra. Érdekes élmény volt hazamenni, pedig nem is töltöttem olyan sok időt Írországban. A régi szobám újnak tűnt, a hűtőszekrény furcsán tele volt, és persze a szüleimet is jó volt újra nem az interneten keresztül látni. Aztán amint teljesen hozzászoktam az otthoni légkörhöz, ideje volt visszarepülni Dublinba. De nem gáz. Még vannak itt befejezetlen ügyeim.
Kezdetnek ott vannak a vizsgák. Hála égnek csak három lesz belőlük, de nekem az is bőven elég lesz, főleg most, hogy a vizsgák előtti napon sikeresen elkaptam valami megfázás-félét. De sebaj, teher alatt nő a pálma. Szóval az elmúlt napokban ezekre tanulgattam, még ha sok jelentősége nincs is a dolognak - a sikeres félévhez (és ahhoz, hogy ne kelljen visszafizetnem az ösztöndíjamat) tizenöt kreditet kell teljesítenem, amely 99 százalék, hogy a vizsgák nélkül is megvan. Persze megbukni sem szeretnék semmiből, az nem esne jól.
Pihenésnek tökéletes alkalom volt a szilveszter. Volt egy kisebb erasmusos házibuli, amelyre elmentem - nem bántam meg, remek volt a társaság, éjfélkor pedig együtt lementünk a folyóhoz, és megnéztük Európa valószínűleg legrövidebb tüzijátékát (ezt ma az Éva megcáfolta, mert állítása szerint Budapesten egyáltalán nem volt idén tüzijáték). Ezután volt részem megtapasztalni az éjszakai buszozás örömeit. Nem volt könnyű. És olcsó sem.
Ezután visszatértem a tanuláshoz, és közben vért izzadva próbáltam megszervezni az itt tartózkodásom utolsó két kirándulását. Ebből az egyik hála égnek már sínen van - Észak-Írországba megyünk a Giants Causeway-t megnézni, amely egyike a sziget hét csodájának. A másik egy kisebb túra lesz a Hill of Tarára és környékére, ide mindenféleképpen el fogok utazni, még ha egyedül is kell mennem.
És most itt tartunk.
Már egy ideje akartam egy olyan bejegyzést írni, amelyben időkapszulát készítek magamnak. Ezt a kapszulát megtöltöm azokkal az apró dolgokkal, amelyek a mindennapjaim részei voltak. A nagy és fontos eseményeket már olvashattátok az előző bejegyzésekben, de lássuk be, a részletek majdnem mindig ugyanolyan lényegesek!
AZ ÉN KICSI ÍR IDŐKAPSZULÁM
Az első: a háromféle másfél eurós tortilla tekercs közül a kedvencem, amely oly' gyakran jelentett egyet a főzést nem igénylő hústartalmú ebéddel.
A második: az alapvető élelmiszerek közül a legfontosabb - az ír kenyér.
A harmadik: egy idegenből jött turista legjobb barátja, a konnektor-átalakító.
A negyedik: a Skype, ami segített épelméjűnek maradni, főleg abban a bizonyos első hónapban.
Az ötödik: egy sulis nyomtató, amely mindent elkövetett, hogy elveszítsem az épelméjűségem.
A hatodik: egy 39A jelzésű busz, amely a fő szállítóm volt, miután sikerült albérletet találnom a külvárosban.
A hetedik: egy dublini varjú, amelyekkel mindig tele volt a lakóövezet. Remélem, nem pusztul éhen a kapszulában. Legfeljebb megeszi a tekercset.
A nyolcadik: egy elektromos habverő, amelynek inkább a hiányát raknám bele a kapszulába. De most komolyan, volt pár alkalom, amikor tudtam volna használni egy ilyet.
A kilencedik: egy spanyol szótár, amelynek szintén nem voltam birtokában, pedig nagyon sokszor hasznát tudtam volna venni.
És végül a tizedik: ez a sok-sok ember, akik megszínesítették az itt tartózkodásomat! Bár nem ismerem mindet név szerint, de sokukat volt alkalmam megismerni, és többükkel nagyon jól éreztem magam. Ez a szilveszteri csoportkép, tehát nincs mindenki rajta, aki számít. Persze őket nem pakolnám be a kapszulába, inkább megkérném őket, hogy segítsenek elásni azt.
Ugyanis elég nehéz lesz.
Főleg a busz miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése